Sörös Rebeka, Sörös Benedek és nem utolsó sorban anyukájuk pozitív élményei
Rebivel akkor kezdtünk el járni a VitaHelpbe, amikor egy súlyosabb hányós betegség után nagyjából minden második héten lázas beteg volt. Hol ez fájt, hol az fájt, de igazán soha semmi nem volt annyira súlyos, hogy az ember orvoshoz ment volna. Ettől persze még idegesítettek a tünetek. Rebinél inkább lassan kezdődött meg változás: a láz már nem volt annyira magas és nem is jött olyan gyakran, nem voltak többé misztikus kiütések, és nem fájt ez-az.
Eközben Benedek egyre gyakrabban fulladt be a pszeudokrupptól, amely minden megkérdezett allopátiás és homeopátiás orvos szerint csak kinőhető, meg nem szüntethető. Nem akartam belenyugodni ebbe, hiszen Rebinél már láthattam a pozitív változást, igaz, nem volt annyira feltűnő, annyira „bizonyítható”. Kicsit azonban szkeptikus voltam, miután több orvos is ugyanazt állította, így talán inkább kíváncsiságból vittem el a VitaHelpbe. Benedeknél, amint elkezdtünk járni a kezelésekre és elkezdtük szedni a hatóanyagokat, azonnali javulás állt be: még jött egy durvább befulladás, ami azonban már nem éjjel, hanem reggel volt, azóta pedig gyakorlatilag nem jött többé elő a probléma.
A rendszeres kezelések hatására betegségeink ritkultak és átalakultak: a gyerekeim esznek, amikor lázasak, nincsenek már annyira rosszul, sokkal gyorsabban gyógyulnak ki az akut szakaszokból. A bárányhimlőt Rebinél körülbelül hat pöttyel úsztuk meg, és Benedeknél a sok pötty ellenére sem volt súlyos lefolyású.